Verymuch update

No ápdét. Majd egy év távlatából, azért ez elég csúnya tőlem, de hát úgyse sokan olvassák a blogot, nem is sokan tudnak róla. Hát kérem. Egy éve lesz hogy ott melózom ahol, egészen pontosan aug 3-án. És mellé infó, hogy 9-ig dolgozom ott. Tudniillik ha minden igaz, felvettek egyetemre. És ez azért jó... Legalábbis muszáj hogy jó legyen. Mert kell egy diploma, muszáj elvégeznem. Már csak 10 félévem van, és nincs kifogás, kell egy rohadt diploma. A papír, ami igazából nem sokat ér [tapasztalat], akár sok van akár kevés.
Olvastam az utolsó bejegyzésem, és az elmúlt egy év kissé megváltoztatott azt hiszem. Sajnos nem jutottam el a pszichológusomhoz, ezt azóta is bánom... Talán ha még mindig ott dolgozik ahol, akkor most több esélyem lesz... remélem. Aztán a boldogság... Hát ha azt nézem, amit régen leírtam, akkor se van már értelme. Azt hiszem akkor arra a három dologra vágytam igazán, és azt hittem, hogy boldog leszek ha megszerzem őket. Tévedtem.
Lassan már attól félek, hogy nem is tudom igazán mi tesz boldoggá. Fanyar vagyok, keserű, és lobbanékony, abszolút magamnak való. És hiába hittem, hogy kigyomláltam az egoizmusomat, nem sikerült. Boldogság mint olyan? Kérdőjel...
Az egyetemet igazából várom is meg nem is. Van már némi tapasztalatom, de arra nem merek építeni, merőben más jellegű, mind az egyetem, mind a szak, mind az emberek, mind az én állapotom. Mármint egészséges vagyok [többnyire], csak már melóztam, meg ugye már van egy kis halványlila fingom arról mi vár... Szóval nem tudom hogy miképp kéne reagálnom a dologra. Örültem neki, hogy felvettek, és remélem most ki is sikerül tartani a végéig, de azért tudom hogy nehéz lesz, mind az egyetem, mind a meló mellette... hogy a magánéletről már ne is beszéljek...
Lesz kicsit kevesebb mint egy hónap szabadság a tenyeremben, amiben jó lenne kicsit lenyugodni, kicsit pihenni, de ahogy elnézem, egyáltalán nem fog sikerülni... Szóval hiába, valahogy azt sem tudom, hogy várom-e, vagy csak tudom, hogy jön, és akkor jól van. Azt hiszem eltévedtem egy úton, amin eddig nem jártam még, és nem elég hogy az úton eltévedtem, még önmagamon belül sem tudom merre induljak... Kétségbeejtő? Mégsem érzem magam kétségbeesettnek. Ez talán rossz jel?