Kedvenc költőmtől

Megosztanék veletek két verset a kedvenc költőmtől. Szerintem mind tudjuk, hogy József Attila versei ezek.

Tiszta szívvel

Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.

1925. márc.

Születésnapomra

Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
   csecse
   becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
   magam
   magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
   Az ám,
   Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
   szegény
   legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
   fura
   ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a "Nincsen apám" versemért,
   a hont
   kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
   hevét
   s nevét:

"Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén" -
   gagyog
   s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
   sekély
   e kéj -

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
   taní-
   tani!

1937. ápr. 11.