Agymenés

Most kaptok egy rögtönzött agymenést. Igen, éjjel 1:09-kor.

Szóval. Élethelyzet: fekszem az ágyon, House-t nézek és közben megy a laptopom, benyomva az msn... Még mindig várok valamire. Igazából azért jó a sorozat, mert elvonja a figyelmemet. Hogy felfogjam, oda kell figyelnem, és nem gondolkozom közben máson. Okos volt az az ember aki kitalálta. Szóval vége lesz az egyik résznek, én felülök hogy a nagy becsben tartott rádiós egeremmel felgyorsítsam két rész között a váltást. Ránézek az órára, majd elröhögöm magamat. Hogy min? Hát saját magamon!
Mit várok még mindig? A legviccesebb dolog, mikor az ember úgy éltet valamit, hogy tudja, nincs már értelme. Mikor látja a buszt a megállóban, és hogy záródik az ajtaja, de azért még rohan utána, és még ha oda is ér, belecsap a buszba, de az kegyetlenül szarik a fejére és tovább megy.
Igen azt hiszem ez a vicc az egészben, elbújunk a saját köpenyünk mögött, csupán azért hogy becsapjuk önmagunkat. Hát valami kibaszott vicces egy faj ez az ember xD
Tegyük fel, hogy valaki felépít egy házat. Aztán tegyük fel azt is hogy ott él éveken keresztül, boldogan, jó emlékek fűzik a házhoz, bővítgeti, szépítgeti, mutogatja, büszkélkedik vele. Aztán tegyük fel hogy egy mocsok földrengés, vagy legyen cunami, vagy felőlem ufók is jöhetnek, lényeg hogy a ház elpusztul, ficak megmarad. Nagy kibaszás. De nem ez a lényeg. Mit csinál az ember? Amikor már minden biztonságos és nem kell a természet erői ellen behúznia a farkát, visszamegy, és megnézi a kárát, hogy rendbe hozható-e még a ház, maradtak-e meg dolgok a romok alatt. No mind1, továbbjut ezeken a dolgokon, és elkezd azon gondolkodni, hogy milyen jó is volt mikor még állt a ház. Egy kurva nagy baj van ezzel. Amire rá kéne jönni már emberek. Mindenkinek. AKKOR KELLETT VOLNA ARRA GONDOLNI, HOGY MILYEN JÓ IS MINDEN, AMIKOR TÖRTÉNIK, ÉS NEM UTÁNA.
Na hát igen, ezután jön az önmagunk becsapása, amikor elkezdi hitegetni magát azzal, hogy majd rendbe hozom a házat, újraépíttetjük satöbbi. Akinek sikerült, ők a szabályt erősítő kivételek, nekik minden tiszteletem. De a legtöbbünk nem képes újra megalkotni a csodát. És mondjuk tegyük fel tovább megy, máshova költözik. Mi a legelszomorítóbb az egészben? Hogy ott is lesznek jó élményei, ott is élhet jól. Csak épp megint kurvára nem fogja ezt a dolgot megbecsülni.

Aki nem érti, az sosem fogja. Se ezt a viselkedést, se azt amit leírtam. De nem is kell, ők lesznek azok akik nem kivételek. Még a problémát sem értik, hogy is érthetnék a megoldást???
Lényeg, hogy megyek aludni. Magamon röhögve. És azt gondolva, hogy talán egyszer elérem azt, hogy ne legyek se kivétel, se az aki szemben áll a kivételekkel. Valahol középen foglalnék helyet, vagy mondjuk oldalt. De azt meg nem hinném hogy sokan állnának mellém oda. C'est la vie. Vagy magyarul: Az élet szar és az emberek hülyék. Ez van... Jah, és ne vegye senki magára. Mert az gyerekes. Inkább csak gondolkodjatok el. Az jó lenne.