Metallica World Magnetic Tour - 2010.05.14. Budapest, Puskás Ferenc Stadion

Tegnap fél 5kor már nem bírtam magammal... Az agyam a közelgő esemény körül forgott megállás nélkül, és megállapítottam magamban, hogy meglehet az, hogy életem egyetlen esélye lesz ezt a bandát látni élőben. Ebből a megállapításból pedig jött a következő, miszerint életre szóló élmény lesz a koncert. A jegyem december közepe óta a falon hirdette büszkén mindenkinek ki megfordult a szobámban, hogy én bizony ott leszek.
11 éve nem volt itt a Metallica. 11 év után visszatértek hozzánk, és megrázták a földet. A két előzenekar különféle élményeket adott, a High on Fire nekem nem jött be, a Volbeat viszont kellemes csalódás volt, beleadtak apait-anyait.
Aztán jött a várva várt pillanat. Ami miatt fél 5 óta álltam a lábamon. 21:10-kor elsötétült minden fény a színpadon, bekapcsolták a kivetítőket, és felcsendült az Ecstasy of Gold, minden Metallica rajongónak megdobbant a szíve. Végigénekeltük a felcsendülő klasszikus dallamot, és aztán berobbant közénk a négy öreg zenész. Azok, akik 81 óta történelmet írnak zenéjükkel, pályájukkal, és kitartásukkal. Érte már őket mindenféle kritika, baj, és boldogság, veszedelem és felhőtlen élmények, nekem mondhat akárki akármit, nekem még mindig ők a királyok.
A Creeping Death úgy robbant közénk, hogy levegőt alig kaptunk a lábdob ütéseitől, Hetfield hangja végigsöpört a stadionon és 40.000 néző üvöltötte vele a sorokat. Kirk ujjai szinte villámokat szórtak, és Rob a gyomorszájunkat ostromolta a basszussal.
Olvastam negatív kritikákat, és olvastam azok kommentjeit is, akik ott voltak, én inkább saját élményeimre alapozva szeretnék visszaemlékezni a koncertre. Eszméletlen élmény volt. Az, hogy azok az emberek, kiknek zenéje inspirálta zenész létemet, és akik már akkor is zenéltek mikor én még tervben sem voltam, mindössze 20-30 méterre tőlem zúzzák le a magyarok fejéről az utolsó hajszálat is. Felcsendültek a legendás, kultikussá vált dalok, és az új albumról is közénk vágtak négy számot, szinte már hanyagul, majdhogynem azt mondva, nesztek itt van, de akkor bírjátok is ki!
Nem akarom túlzottan részletezni a dolgot, elvégre úgysem adják vissza a szavaim az élményt amit kaptam. De egy fillért sem sírok vissza a jegyre költött pénzből, az utolsó centig megérte, és ha legközelebb jönnek, biztos hogy ismét ott leszek a tömegben. Örök életre szóló élmény volt.

Ezt játszották

Creeping Death

For Whom The Bell Tolls

Through The Never

Harvester Of Sorrow

Fade To Black

That Was Just Your Life

The End Of The Line

The Day That Never Comes

Sad But True

Cyanide

One

Master Of Puppets

Blackened

Nothing Else Matters

Enter Sandman

- - - - - - - -

Helpless

Motorbreath

Seek and Destroy